Ilyen szép

itten, minálunk. A tavaszi szünetben családjával nálunk vendégeskedő Dia barátnőm készítette ezeket a képeket.

  

(Az első, aki megmondja, hogy mi van az utolsó képen, az kap tőlem egy marokmanócskát.)

Közös babavarrás

A tavaszi szünet előtt utaltam rá, hogy előre láthatólag milyen szuper élményben lesz részem.

Minden várakozásomat felülmúlta Magda és az együtt töltött három nap. A végén nem tudtuk eldönteni, hogy "szakmailag" vagy lelkileg kaptunk-e többet. Mindkettőben nagyot léptünk előre.
Rajtam kívül még hat lány jött hozzánk tanulni. Nagyon jól éreztük magunkat! Annyit nevettünk, hogy sokszor már fájt a szám. Csuda édes manók, valamint egy gyönyörű baba született. Pár öltés mindenkinek maradt a három nap után, pedig hihetetlen tempóban járt a kezünk, sőőőőt, házi feladatokat is kaptunk. Ezeket természetesen éjjel tudtuk megcsinálni, hiszen a 10-17-ig tartó varrás után kicsit családoztunk, majd a gyerekek elalvását követően újra tűt ragadtunk.

Nekem már csak a haj felvarrása és a sipka maradt hátra, pár napon belül be is fejeztem. Ha a csapat minden tagja elkészült a művével, akkor készítek egy montázst, addig pedig mutatok egy-két hangulatképet.

Így kezdtük.

Kész az első manófejecske.

Magda időnként besegített, nem csak magyarázott.

"Na, mutasd magad, Babám!"

"Szerintetek is gyönyörű feje lett?"

Nagyon fontos figyelni az arányokra.

Vidáman dolgozó lányok.

Szorgos kezek járnak.

Pont, ahogy a nagykönyvben megvan írva!

"És akkor itt odatűzzük."

"Látjátok? Itt!"

Másnapi munkaasztal.

Fülfájós manók.

Öt a hatból.

És még gyapjútoll is készült.

(A tömésnél használtuk ezt a technikát, és egyeseknek olyan szorosan sikerült a tollra tekerni a gyapjút, hogy le sem lehetett húzni róla. :-) De téli napokon jó szolgálatot tesz, melengeti a kezünket.)

Elmélyült koncentrálás.

Egy elmaradás

Még a Húsvéti szünet előtt csere-beréltünk egy kedves fórumtársammal. Tuti kis hátizsákot árult a piactéren, pont nekem valót, amibe annyi fér bele, ami egy pesti utazáshoz elegendő, ha mennem kell kiállítás ügyben szervezni. Felajánlottam neki, hogy cserébe készítenék ezt-azt. Az ötletet tetszéssel fogadta és kaptak egy marokmanót és három nyuszikát. A nyuszikák természetesen filcesített gyapjúpulcsiból készültek. Hátravan még két manócska, ahhoz egyeztetnünk kell a színeket.

Egy kiállítás képei

Képzeljétek! Annyira jól sikerült a kecskeméti kiállítás, hogy 1 héttel meg kellett hosszabbítanunk a „nyitva tartást”. Igaz, így kicsit kapkodva, a legeslegutolsó pillanatokban, de remekül megoldva jutottak el a képek a következő helyszínre, Kaposvárra, de megérte, mert minden visszajelzés azt igazolja, sikeres a kiállítás.

Nem is szaporítom tovább a szót, íme néhány kép:

Kaposvár után, június 8-án Moszkvába indulnak a képek a Nemzetközi Bábakonferenciára, majd július 22-31-ig Kapolcson, a Művészetek Völgyében, ott is a Bookself könyvudvarban lesznek majd láthatók. Szuperjó kulturális és interaktív ismeretterjesztő programunk van már minden napra, és még nincs vége a szervezésnek.

Kedves Kreatív, Kézműves Bloggerinák!

Ha nyáron ellátogattok a Művészetek Völgyébe, kukkantsatok be az udvarunkba! Szívet melengető, lélekemelő, fantasztikus élményekben lehet részetek.

Jaaa, és hogy mutassak valami kreatívságot is: Kisebbem hajában lévő hajpántot én horgoltam. J

(A kis felsőt nem, az turiztam. J )

Élni tudni kell!

Először nem volt

időm, aztán kedvem a blogíráshoz. Majd nem volt netem, és utána gépem sem. Ráadásul a fényképezőgépem is elromlott. (A mosógépet már nem is említem. Gondolhatjátok! 5 tagú családnál…)

Aztán lett kedvem. És netem, meg gépem. De az idő! Jobban kell szerveznem a napjainkat, mert az elmúlt napokban nem úgy és nem akkor volt időm, amire én szerettem volna.

Úgy tűnik, kifelé jövünk ebből a völgyből, lám-lám, a bejegyzések is mindjárt szaporodnak.