Határozatlan

időre zárva...

Minden rendben van, csak időhiányban szenvedek. 

Amint ezen tudok változtatni, jövök azonnal!

Varrogattam

pár táskát. Ajándékba is, magamnak is.

A narancssárgával kezdődött. Pontosabban a kék virágos táska után tudtam, hogy narancsosat kell varrnom, mert nadrágom is, felsőm is van, amihez passzol. Nosza, turira fel! Csak a színt tudtam, hogy mit keresek, a többit a szerencsés véletlenre bíztam. Jól tettem, mint mindig. Két blúzból született a narancs színű táska.

A mintás blúz gombjait sem hagytam parlagon.

Az apró virágos anyag régi nagy kedvenc. Több mint 1 éve várakozik a szerelem-polcon (Noémitól hallottam ezt a kifejezést, nagyon tetszik), hogy valami szerelem-darab szülessen belőle. Az lett!

Belső része egykoron ing volt. Az ingzsebet így hasznosítottam. Szembe pedig bordó zsebeket varrtam.

A türkiz mintás ing megsúgta, hogy táska szeretne lenni. Támogattam átváltozási terveit, és megállapítottam, hogy sokkal hordhatóbbá vált így.

A táska bélése egy másik ingből készült. Hasonlóan a az előző táskához, itt is meghagytam az ing zsebét, a másik oldalra pedig egy kétrekeszes zseb került. (Nem látszik a képen.)

A táskafesztivál egy következő darabja ez az elegáns formájú Alba. Az alakja nagyon tetszik, bár nekem túl nagy méretű. A Csengéhez hasonlóan ezt is le fogom kicsinyíteni. Szerintem jó lett. Ti mit gondoltok?

Az anyagok 95%-ban újrahasznosításból származnak. Ingek, párnahuzatok, lakástextilek voltak korábban.
Recycling forever! :-)

Az én Csengém

Elkezdtem (mások már be is fejezték) a Varróház Nyári Táska Fesztivál online tanfolyamát.
4 héten keresztül minden héten 1-1 táskát varrunk. Kicsit nehezen veszem/vettem fel a ritmust, de a leírások szuperek, és bármikor elkészíthetem a táskát a saját tempómban.
Már a legelsőbe azonnal beleszerettem, amikor megláttam. Mivel mostanában megtalál a kék szín, főleg ruházatban, nem volt kérdés, hogy a táska is kék lesz. Az alapelveimhez is hű maradtam, minden anyagot az ujrahasznosítás jegyében dolgoztam fel. A kék virágos főrész korábban szoknya volt, az övhöz és a pánt díszítéséhez egy használaton kívüli hálóinget vágtam fel, a bélés és az övrész pedig férfiingként funkcionált fénykorában.

Íme az én Csengém:

Az övet csattal is lehetett volna rögzíteni, de nekem jobban tetszik a kötős megoldás.
Enyém táska, szeretem táska! Már be is laktam és az első (mai) bevetésen több dicséretet is bezsebeltem. :-)

Hamarosan következik Alba, Villő és Babett.

Apróságok

vásárra, ajándékba, ide-oda.

Vigyázat, sok kép következik!

 

  Janka kapta korábban ezt a faliképet, de valahogy képként sohasem funkciónált, nem találtuk a helyét. Ezért hirtelen felindulásból párnává varázsoltam, és nagy kedvenc lett belőle.

 A párna hátulja

  

 Kulcstartók is készültek, főleg romantikus lelkületűeknek.

Szivecskék, galambocskák jöttek velem májusban a Hídi-vásárra.

Ezek maradtak.

"A" diófa

alatt tartottuk júniusi HKK (Hírös Kötő Klub) talinkat. Erika régóta invitálja a csapatot "A" diófa alá, de hol ezért, hol azért nem jött össze a közös fonás-kötés-horgolás. Már-már azt gondoltuk, olyan ez a diófa, mint Columbo felesége. Beszélünk róla, de senki sem látta. :-)
Nos, jelentem, "A" diófa létezik. Múlt szombaton igazi pihentető, feltöltődős délutánt töltöttünk a sokat emlegetett diófa árnyékában.
Többet nem is nagyon tudnék írni, mert a többiek már megtették helyettem.
Ott volt Kató, Kinga, Marcsi és Ildikó. Egyébként is érdemes Náluk elidőzni, nem csak a diófás bejegyzésüket olvasni.

 

Többi kép Katónál és Kingánál. Szeretem képek, nézzétek meg feltétlen! :-)

Elnézést

a nagyobb csöndért, ami mostanában a blogon van. Mint korábban írtam, újra dolgozom. Ez egyrészt nagyon jó, másrészt viszont kevesebb publikálni való készül. Vagy épp fotó hiányában csak várakoznak a mutatnivalók.

Ezt a tündérfátyolt Jankám kis barátnőjének készítettem. Múlt héten voltunk hivatalosak a születésnapi partira, előtte kedvenc modellemet kértem fel a bemutatóra.

(Ezt csak úgy! Mert gyönyörű! <3 )

A Táska, amely új gazdát választott magának

Nagyon vártam a patchwork tanfolyam táska fejezetét. Gondosan válogattam hozzá anyagokat, majd szorgalmasan elő is készültem a megadott leírás alapján. Még azon a bizonyos tanfolyami napon is lelkesem fogtam hozzá. Végre egy táska! Nekem! Egyik kedvenc anyagom ez a rószaszín alapon apró, fehér virág mintás anyag - pont ilyen alkalomra tartogattam.

Aztán ahogy varrtam, varrtam, úgy éreztem, ez a táska mégsem szeretne az enyém lenni. Lehet, hogy most többen mosolyogtok ezen, de biztos volt már más is így. Elkezdesz valamin munkálkodni, aztán érzed, tudod, hogy az a valami mivé szeretne válni, kié szeretne lenni, és bizony nem mindig az eredeti elképzelés szerint alakulnak a dolgok. Pedig milyen boldogan tűztem és tűztem a kis tulipános sorokat...

Nagy lendülettel majdnem készre varrtam, de aztán hetekig hevert a polcon. Gondolatban sokszor befejeztem, elbúcsúztam tőle, és feltettem a Handagora-ra... ...de csak gondolatban.
Mígnem tegnap délután gazdára talált.

Lánykáim kis barátnői átjöttek bandázni, és Anyukájuk megkérdezte, eladom-e a táskát. Egy pillanatra meglepődtem, talán picit szabadkoztam is, hogy de hisz' ez csak az első második táskám... De ő kitartóan állította, hogy pont ilyen, tavaszi, nagyobb, pakolós táskát szeretne már régóta.
Nosza, míg a lánykák homokoztak, felvarrtam a kis csipke szalagokat az oldalára, amivel kisebbre lehet venni a táskát, ha nincs nagyon telepakolva (hosszabbra hagytam, majd Reni akkorára vágja, amennyi kényelmes lesz Neki), gyors fotózás, majd búcsú a táskától, ami nem az enyém szeretett volna lenni...