2011. március 31., csütörtök

Szülinapi Róza manó

Janka lányka 4 éves lett. Manót kért születésnapjára. :-) Rózsaszínt. Kívánsága teljesült.
(Szülinapi képek majd a köv. bejegyzésben.)




Azóta a rakoncátlan hajtincseket kiigazítottuk, most már tényleg jólfélsült manólányka lett.
Nevét pedig mi másról, mint a színéről kapta. :-)

2011. március 27., vasárnap

Babák

1 igazi és 3 játék.
Nincs is mit írnom, beszél a kép magától.


(Egyik sem az enyém. De kaptam engedélyt a kép közlésére. :-) )

Valami készül

Az az igazság, hogy elég sokminden készül mostanában, illetve más egyéb elfoglaltság is akadt, ezért ritkábbak a bejegyzések, de igyekszem utolérni magam.

Sajnos a kép nem adja vissza a gyönyök szépségét. Az alattuk lévő kendő sem ilyen fakó. 
Még egy feladat: fejlődni fotózás terén mind technikában, mind technikailag. :-)

2011. március 24., csütörtök

Waldorf bálban

jártam március első szombatján. Évek óta megrendezi jótékonysági bálját a Kecskeméti Waldorf Intézmény. Szakítva a korábbi hagyományokkal, Márton-napi bál helyett most Télűző mulatságot tartottak. Egy kicsikét besegítettem én is a szervezésbe, de vacsorára már nem tudtam maradni. Megvártam, míg az ünnepi műsor véget ér, és jöttem haza a lányaimhoz. Viszont egy picinyke ott maradt belőlem is, készítettem egy manót a tombolára. Másnap azt is megtudtam hova került, így tényleg jó szívvel tudtam Őt elengedni. :-)



Párnahuzat filcesített gyapjúból

Ennek a varrásához azért már kicsit átgondoltabban, összeszedettebben fogtam neki. Sőt, varrtam, bontottam, varrtam, bontottam, varrtam. (Talán kellett volna legalább még egy bontottam-varrtam.) Lehetne még szebben, még ügyesebben, abszolút látom a hibáit, de második munkának én elégedett vagyok vele. Öröm és jó érzés volt bennem, amikor készítettem, és ez az egyik legfontosabb dolog az alkotásban. Szeretem, mert én készítettem, szeretem, mert az enyém. :-)
(Fotó szintén csak majd a honnan-hova fejlődés végett. :-) )



Első közös munkánk az új szerelmemmel

Miután Beatrixék hazautaztak, én türelmetlen kisgyermekhez hasonlóan, azonnal nekiestem az új „játékszerem”-nek. Mostazonnalrögtön varrni akarok érzéssel. :-) És tulajdonképpen nulla tudással, tapasztalattal készítettem egy horgolótűtartót, csak hogy kipróbálhassam az egyenest és a cikkcakkot. Mindenféle tervezés, átgondolás nélkül szabtam, varrtam. Még a gombostűket sem használtam. Meg is látszik rajta, de szívemhez nőtt ez az első munkadarabocska. Horgolt virággal és kötővel díszítettem. Csak azért teszem be ide a képet, hogy legyen összehasonlítási alapja a későbbi varrományoknak. Honnan hova leszek képes fejlődni. :-)


Az ideális társ

Kézzel varrtam nagyon sokáig. Egyrészt mert nagyon élveztem/élvezem, másrészt meg varrógépem sem volt. De amikor elgondolkodtam, hogy manókon és babákon kívül szívesen varrnék mást is, arra jutottam, hogy nekem kell egy gép. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Hála az internetnek, elkezdtem különböző, varrógépekkel foglalkozó oldalakat nézegetni. Emellett pedig varrógéptulajdonos barátaimat kérdezgetni.
(Azt azért el kell mesélnem, hogy egészen idén januárig életemben talán kétszer ültem géphez. Akkor is csak nagyon óvatosan. :D Ha pl. nadrágot kellett felhajtani, akkor kölcsönkértük a szomszédasszony gépét és a Kedves (igen-igen, Ő (!) ) ült a gép elé. Ugyanis a szakmáját tekintve kárpitos, többet varrt géppel életében, mint én akár kézzel. :D )
Nem akartam drága, hiper-szuper gépet, hiszen nem tudtam, hogy mennyire fog ez nekem bejönni, tudok-e egyáltalán varrni. Használtban gondolkodtam mindenképp. Az egyik magyar aukciós oldalon ki is néztem egy masinát, de aztán nagy szerencsémre a német íbéjen fele annyiért sikerült egy ugyanolyat megvenni. Ráadásul pont abban a városban volt, ahol a barátnőmék laknak, így a postaköltséget is megspóroltam.
Amikor elhozták és végre szemtől szemben találkoztunk, mondhatom, szerelem volt első látásra. Mégha enyhén koros is, némileg kopott is, és hát bizony túlsúlyos is. Ez a szerelem azóta is tart, sőt, csak fokozódik, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. Csendesen dolgozik, ami azért nagyon fontos, mert általában éjjel van időm varrni. Napközben olyat tudok csinálni, amit bármikor letehetek, ha lányaim engem igényelnek. Vagy kivihetem az udvarra, amikor kimegyünk együtt játszani. Például remekül lehet horgolni a homokozó mellett két homoktorta vagy homoksüti kóstolása között.
Van hozzá jó sok (legalábbis számomra az egynél több is már jó sok) talp, amikről nem is tudom, mire valók, de majd jönnek a kecskeméti varrós lányok, és jól elmagyarázzák nekem. A gomblyuk varrót felismertem, és mintha lenne köztük két tűs talp is. 

Íme, Ő az, akivel ideális párt alkotunk :-)


Megrendelésre

készült ez a kedves szőke manólány.
Lehet, úgy tűnik, hogy sok zöld manót varrok, de a megrendelőim javarészt eddig ilyet kértek. A nadrágocska anyaga is külön ki lett választva, és szerintem jó párosítás. Ráadásul elégedett is voltam a végeredménnyel, eddig a legjobban sikerült kisnadrág lett. Öröm volt készíteni, öröm volt alkotni. :-)


2011. március 21., hétfő

Minden vágyam

volt egy ilyen gyapjúangyalkát készíteni. Beatrix segítségével született ez a gyönyörű zöld tündér. (Angyalka vagy tündér? Nekem mindkettő. J ) Most éppen az évszakasztalunk felett őrködik. A Facebook-on annyira megtetszett az egyik kedves ismerősömnek, hogy hamarosan közösen fogunk alkotni. A Bevina Natur webshopból meg is érkeztek a szebbnél szebb selyemgyapjúk, már csak időt kell találni, hogy mikor is utazom Pestre. J


Még mindig koronák

Év elején kedves németországi barátaink érkeztek hozzánk látogatóba. Beatrix-szel a neten ismerkedtünk meg 5 évvel ezelőtt. Egy fórumon találkoztunk először. (A netes barátságok kialakulása is megér egy posztot. Mályvacsiga-Szilvi évekkel ezelőtt írt erről.) Komoly barátság alakult ki a két család között az 1600 km (most már „csak” 800 km) távolság ellenére is. Jártunk már mi is Náluk, akkor még a messzi Északon éltek, most egy picit közelebb költöztek. A háborítatlan szülés, a waldorf pedagógia, a kötődő nevelés mellett még sok olyan dolog van, ami közös bennünk, ezért is lett mély ez a barátság, még ha olykor akadtak kisebb-nagyobb nehézségek. Gyermekeink (összesen 7, 4-3 az Ő javukra ;-) ) remekül tudnak együtt játszani, és az Apák is jól megértik egymást akkor is, ha nem igazán beszélik egymás nyelvét.
Ezeket a koronákat a két kisebbik lánynak, és a legifjabb legénynek készítettem. Jó volt látni, hogy elnyerte tetszésüket az ajándék. Nagylányuk gyöngyökkel díszített mobiltokot kapott. 



Koronák ajándékba

Folytatom a tavalyi munkák rövidke bemutatását.
Ezt a három koronát (itt már írtam a koronákról) megrendelésre készítettem, karácsonyi ajándék lett belőlük. A rózsákhoz az ihletet innen kaptam.


Modellem, a Rózsák hercegnője volt. :-)

PIF - Pay It Forward


Korábban, amikor még csak blog olvasó voltam és nem blog író, kicsit irígykedve néztem, milyen örömüket lelik a blogolók ebben a játékban. Legnagyobb örömömre KicsiKatónál épp jókor, jó időben olvasgattam, és így jelentkeztem nála játékra. A szabályokat már minden blogger ismeri, de ismétlés a tudás atyja!

Szóval ha szeretnél egy kedves ajándékot tőlem (még be sem mutattam mi mindent tudok, sőőőőt! Folyamatosan képzem magam - áprilisban babavarró tanfolyam, szeptemberben patchwork tanfolyam.), akkor írj ide egy hozzászólást. Az első három jelentkezőt megajándékozom valami csuda meglepivel. Erre kerek egy esztendőm van.
Cserében nekik is meg kell hirdetniük a játékot, és három kedves jelentkezőnek 1 éven belül ajándékot készíteni.

Na, ki tart velem?

(Jujjj, izgulok egy kicsit. Kezdő blogolóként kíváncsian várom, hogy mikorra lesz meg a három jelentkező. :-) )

A látható beszéd

Igértem bejegyzést az euritmiáról. A waldorf pedagógia egyik legfontosabb eleme. A waldorf pedagógiáról már elég sokat lehet olvasni az interneten, de magáról az euritmiáról keveset. Talán nem véletlen. Nehéz szavakba foglalni, mit is jelent tulajdonképpen. Ezért inkább két részletet hoztam, egyiket egy Rudolf Steiner könyvből, a másikat pedig Kékvölgy Waldorf Iskola honlapjáról.

„Az ember kapcsolata a világhoz és a világ kapcsolata az emberhez megváltozott. Ezzel számolnunk kell és újfajta kiegyensúlyozottságot kell keresnünk, amelyben az embernek lehetősége nyílik megőrizni saját lelki-szellemi lényegét és közölni azt a saját környezetével anélkül, hogy elnémítanák és elfojtanák a külvilág történései, amelyek egyre nagyobb intenzitással hatolnak belé. Ebben az esetben, összhangban korunk technikai területeinek sok újdonságával, új és ráadásul nagyon aktív módszereket kell keresni a mozgás területén.
Rudolf Steiner 1911/12-ben egy új művészetet hozott létre, az euritmiát, melyet látható beszédnek nevezett el. Az euritmia a lélek kezdeményezéséből indul ki, tehát valami az átszellemült gyakorlatok módján keletkezik, ami a test nevelése mellett úgyszintén a lélek szabad kezdeményezésének megerősödését okozza. Amint már az „euritmia” elnevezés is arra utal, az arról való gondoskodás egy szép ritmus.
E mozgásművészet jelentőségét és újdonságát a beszéd elemeire, tehát a magánhangzókra és mássalhangzókra utaló végtagok mozgásával lehet láthatóvá tenni.
A manapság egyre gyakrabban előforduló beszédzavarok és patológikus jelenségek megmutatják számunkra, hogy a beszéd képessége mennyire függ az egészséges, eleven lélek által átszőtt organizmustól mint olyantól. Az ember beszédszerveiben lejátszódó áramlások és mozdulatok folyadékkal átitatottak és levegővel telítettek, minek folytán megismerhetők és formákba önthetők a látható mozdulatok. Ezért az euritmia mozgásformái nem önkényesek, rendelkeznek a beszéd törvényszerűségeivel és létrehozhatják a művészien kialakított szavakat és költészetet, melyek megfelelnek az organizmusban végbemenő fiziológiai folyamtoknak, és ezért e folyamatokra visszamenőleg gyógyítóan és szervező módon hathatnak.
Tehát az euritmia kétségtelenül egyre nagyobb jelentőséggel bír mint gyógyhatású tényező és alkalmazási területe egyre nagyobb lesz.
A gyógyító euritmia révén nagyszerű eredményeket lehet elérni a szerencsétlenül járt gyerekekkel való munka során. A járáshibás, agykárosodott gyerekek esetében a gyógyító euritmia – más mozgásterápiák mellett – nélkülözhetetlennek mutatkozik.
Az euritmiában nagy szerepe van a színpadiasnak tűnő kar- és lábmozdulatoknak. A végtagok mozgása és tevékenysége során leginkább a szabad erő, a személyiség kezdeményezőkészségének megnyilvánulása fejlődik ki. Ezért a mozdulatok csökkenésében és elgépiesedésében benne rejlik annak veszélye, hogy az emberek az individualizáció helyett visszatérnek a tömegjellegre.”
Forrás: Rudolf Steiner A lélek gyógyítása

„Összefoglaló arra vonatkozóan, hogy a készségfejlesztés mely területein képes hatásosan közreműködni az euritmia, annak ellenére, hogy szinte kizárólag indirekt módon fejleszt:
 Élettani hatása:
-          javítja az izomtónus-szabályozást;
-          élénkíti az anyagcsere-folyamatokat (az anyagcsererendszerben van a legnagyobb szerepe a ritmusoknak).
 A beszédhez, olvasás-előkészítéshez kapcsolódó készségek:
-          kialakítja, fejleszti az utánzókészséget;
-          segíti a testséma kialakulását,
-          fejleszti a térbeli tájékozódást;
-          javítja a mozgáskoordinációt;
-          segít a harmonikus mozgás- és beszédritmus kialakításában;
-          segíti a fonematikus hallás kialakulását;
-          kialakítja a beszédfigyelmet;
-          elősegíti a mozgás és a beszéd szeriális felépítését (hagok, szavak helye, egymásutánisága);
-          hozzájárul a beszédértés fejlődéséhez, élő fogalma kialakulásához;
-          segít a szókincs megtartásában, mobilizálásában;
-          segít a belső beszéd rendezésében.
 Lelki hatások:
-          a mozgás által oldódnak a gátlások, erősebb mozdulatokba beleoldódik az agresszió;
-          a test átjárhatóvá válik a lélek számára, megteremtődik a kettő egyensúlya;
-          a nem beszélő gyermekek is úgy érzik ki tudják fejezni magukat;
-          az apatikus, kevéssé érdeklődő gyermeket felélénkíti az euritmia;
-          a hipermotilis gyermek lelki feszültségei a testtel végzett mozgásokba tevődnek át, megnyugszik.(Neki még az is fontos, hogy a foglalkozások ritmusosan ismétlődjenek egy héten belül, mert a rendezettség, a ritmusok betartása hat rá;
-          fejleszti a szociabilitást, az egymásra való odafigyelést;
-          elősegíti az én erősödését, az önkontroll kialakulását.
 Hatása a kognitív funkciókra:
-          fejleszti a figyelem tartósságát;
-          fejleszti a vizuális és a verbális emlékezőkészséget;
-          serkenti az észlelési folyamatokat, főleg a kinesztéziát, a hallást és a látást;
-          elősegíti az összefüggések felismerését;
-          szerepet játszik a gondolatritmusok kialakulásában.”

A mi kapcsolatunk az euritmiával több mint két évvel ezelőtt kezdődött, amikor alakult egy csoport Kecskeméten, Georgine Michaela Kares vezetésével. Eleinte a Kedvessel együtt jártunk a csoportba, de Luca születése után sajnos én kimaradtam. Amikor a Kedves hazaér egy-egy euritmia nap után, iszom szavait, élvezettel hallgatom beszámolóját, így legalább egy kicsit én is töltekezem belőle.

A lenti képek pedig egy euritmia előadásból valók, amelyet Kecskeméten tartottak pár éve.










2011. március 14., hétfő

Ovinknak

A nyár vége felé a kecskeméti napsugár utcai waldorf oviban 1 hetes babavarró tanfolyamot tartott az egyik pedagógus. Naná, hogy ott volt a helyem! Délutánonként összejöttünk az oviban, és Dalma úgy tanította nekünk a babavarrást, ahogy azt a waldorf iskolákban szokták a hatodikos diákoknak. Mindenféle szabásminta nélkül, és minden öltést kézzel varrva. (Nem mintha eddig nem kézzel varrtam volna. :) )
Mindenki a saját testarányait megfigyelve készítette a babáját. Megnéztük pl. hogy a kezünk meddig ér a combunknál. Saját magunk készítettük a szabásmintát is. Jó volt így dolgozni, mint egy fonóban régen az asszonyok.
A babát Janka lányom óvodája kapta, és készítettem hozzá egy manót is, ne egyedül érkezzen a gyerekekhez.
Egyébként a manó úgy született, hogy egy kedves barátnőm megkért, mutassam meg a manóvarrás fortélyait (haha, éééén(!) ), én pedig készséggel adtam át azt a tudást, amit a Nagyoktól kaptam. Azt mondják, az egész babavarrás rákfenéje a fej (nekem inkább a test tömésével vannak problémáim), így azt a barátnőmmel együtt gyúrtam, tekertem én is. Lett egy fejecském, amihez muszáj volt testet is alkotni, és ez a manó ment az oviba játszani a gyerekekkel.


A manó nadrágja egy picit rövidre sikeredett, de egy kis horgolt szegéllyel megoldottuk ezt a problémát is.

Zöldek – második felvonás

Bence manóját Dörgicsei tartózkodásunk alatt készítettem. Dörgicsén mentorunknál vendégeskedtünk, aki egyben az euritmia tanárunk is. Hogy mi is az euritmia? Arról lesz egy külön bejegyzés.
Míg készült a manó, addig Kedvesem Georgina házának lábazatát javította és jó ezermesterhez méltóan elvégzett még egy-két apróbb munkát. Közben nagyon sokat beszélgettünk, nem is tudom, ki örült jobban? Georgina a szép lábazatnak és az elvégzett munkáknak, vagy mi a lelki-szellemi feltöltődésnek.
Georginának nagyon megtetszett Bence manója és persze nálunk volt Janka babája és Luca manója is. Megkért, hogy készítsek Neki is egy manót. Akkor történt meg az először, hogy nem a gyermekeimnek, hanem „idegennek” kellett varrnom. Ne mondjam, hogy mennyire izgultam és az sem titok, hogy korántsem voltam annyira elégedett az eredménnyel. Dörgicséről Kapolcson (amit nagyon élveztem) keresztül Hévízre mentünk nyaralni, és ott készült el narancssárga kockás nadrágos zöld manólány. Mert Georgina zöldet kért. Hazafelé adtam át Neki a manót. Nagyon örült neki és máris kért még kettőt. Én pedig ettől voltam boldog. Ezért született meg a lila kockás nadrágos és a szőke zöld manólány is.


2011. március 11., péntek

Zöld - első felvonás

Amikor a lányoknak varrtam az ajándékaikat, Jankának a babát, Lucának a manót, kamaszfiam időnként megnézte, hümmögöt egyet-kettőt, és ha megkérdeztem, szép-e, kamaszosan röviden és tömören válaszolt: ja, szép. De arra a kérdésemre, hogy, Neki is varrjak-e egyet, nagy tiltakozás volt a válasz. Ő már nem kisgyerek, nem játszik ilyenekkel. Ez igaz is, de láttam a szemében, hogy vágyik egy ilyen ölelhető puhaságra.
Dörgicsén töltöttünk pár napot, amikor elkezdtem az a manóját. Igyekeztem fiús színeket használni, de amint majd később kiderül, ez a zöld lány manóknak is nagyon jól áll. :-)


Készítése közben feltűnt az is, hogy hiába használom ugyanazt a technikát, ugyanazt a szabásmintát, nem készül két egyforma manó, baba. Hallottam én naaaagy babavarróktól, hogy a baba azzá válik a kezedben, amivé Ő akar válni, de nem igazán hittem ezt. De ha megnézzük az eddig elkészült egy babát és két manót, hát valóban így van. Azt is megfigyeltem, hogy a manó/baba tényleg hasonlít a gazdájára.
Janka babája picit kicsi, vékonyka lett, pont olyan alkat, mint a lányom. Luca manójának kis kerek arcocskája van, ugyanúgy, mint a gazdájának. Ez a zöld manó pedig olyan lakli, magas lett, mint a kamaszom, és az arca is hasonlít rá. (De az is lehet, hogy a nadrágot szabtam rövidre. :-) ) Az ajándéknak nagyon örült, és az ágyán kapott helyet. Augusztusban, a horvátországi nyaralásra is elkísérte Bencét, ahova nélkülünk ment az egyik barátjával és annak családjával.

2011. március 10., csütörtök

Szülinapi korona

Waldorfos körökben sokszor kapnak szülinapi koronát az ünnepeltek. Azon túl, hogy ez egy remek ajándék, a későbbiekben, a szerepjátékok során nagyon sokszor előkerül.
Janka lányom kis barátnőjének 3. születésnapjára voltunk hivatalosak, és azt találtam ki, hogy készítek Neki egy koronát. (Az első marok manót is Ő kapta.) Az alap zöld filc, erre horgoltam virágokat. A virágok közepébe kis gyöngyöt tettem, és a korona szélét is gyöngyökkel díszítettem. Iza nagyon örült az ajándéknak.

A fotózáshoz Janka állt modellt, és láthatóan élvezte.

Luca manó

Még mindig 2010. június elején járunk. :-)
Akkor töltötte be kisebbik lányom az első életévét. Mi mást kaphatott volna, mint egy manót! Életem első 30 centis manóját Neki varrtam. Boldogság volt készíteni, és az eredmény nekem nagyon tetszett.

És pár kép az ünnepeltről:

2011. március 6., vasárnap

szappanruhák

Amikor elindult a Horgo-blog nagyon megörültem, hiszen nem is oly rég kaptam rá én is a horgolásra. A tanév végén szerettem volna a fiam pedagógusainak valami olyat adni, amit én készítek, amit boltban nem kapnak meg.
Így amikor megláttam Micuska bejegyzését a szappantartókról, azonnal tudtam, mit fogunk ajándékozni. Az illatos mosdókák mellé kaptak még 1-1 fényképtartót vagy határidó napló borítót, amiket Erika varrt.
Sajnos a borítókról nem készítettem képet, majd kérek Erikától, addig is mutatok két szappantartót.



A narancs színű nem ennyire rikító, de amikor fotóztam nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját blogomban fogom megmutatni. :-)