A bolha

Rákaptam. A bolházásra. Pontosabban a bolhapiacra járásra és kincsvadászatra. Évekkel ezelőtt is voltam egyszer-kétszer, de akkor még nem sikerült az ízét megérezni.
Most viszont annál inkább. Már csak pusztán a nézelődést is imádom. De amikor sikerül egy-egy nekem tetsző kincset lealkudni, nagyon jó áron, kifejezetten olcsón megvenni, hát az fantasztikus érzés. Vettem már pár könyvet, pénztárcákat

 a csatja miatt,

lányoknak játékot, főleg a babakonyhába apróságokat, horgolt terítőket és ezt a 

helyes vajtartót, amiben nem vajat tartok, hanem szezámsót.

 Éééééés ezt a varrógépet:

Szabadkaros, hímez, ikertűs, és olyan varrásokat tud, amikre mostanság vágytam, 

de az első "szerelmem" nem tudja.

Ez a legnagyobb szépséghibája, ezt nem tudtam sehogy sem leszedni. Egyébként tökéletes, gyönyörű, alig van rajta egy-két apróbb kopás, pedig korából adódóan akár ütött-kopott is lehetne.

Barátnőmmel együtt indultunk a kincsvadászatra, és mondta, hogy kicsit később találkozni fog az egyik aukciós oldal varrógép-gurujával, mert hoz neki egy gépet. Már elég sok apró, de szép és/vagy hasznos holmit begyűjtöttünk, amikor megláttam ezt a gépet. A szívem nagyot dobbant és éreztem, hogy itt történni fog valami. Történt is. Beleszerettem ebbe a gépbe. Anélkül, hogy az előzőhöz hűtlen lennék. Mindkettőt nagyon szeretem. 6000 Ft-ért hoztam el úgy, hogy ki sem próbáltam.

Fél óra múlva találkoztunk a varrógép-guruval, akit gyorsan megkértem, hogy vessen egy pillantást a szerzeményemre. Izgatottan vártam, hogy mit fog rá mondani, de miután többször is megjegyezte, hogy ha én nem kérném, akkor ő szívesen átvenné, megnyugodtam. Arra a kérdésemre, hogy mennyit adott volna érte (nem mondtam meg előre, hogy én mennyiért vettem), azt mondta, 6000-ért többet biztosan nem. Ez is igazolt, hogy jó vásárt csináltam. 

Hazahoztam a Kicsikét (rendesen van súlya, hiszen 99%-ban vasból van) és egész nap fülig ért a szám. Félve mertem kipróbálni, nehogy csalódjak és ne működjön. Legnagyobb örömömre tökéletesen működik. Kellett rajta kicsit állítanunk, és eltartott az is, míg rájöttem, mi, micsoda. Nagyon jó kézikönyv van hozzá, de időbe telik, amíg a gugli és barátok segítségével lefordítom. 

Megtisztogattam, letörölgettem, már csak egy kis olajozásra, majd a bevetésre vár. 

Az ideális társ

Kézzel varrtam nagyon sokáig. Egyrészt mert nagyon élveztem/élvezem, másrészt meg varrógépem sem volt. De amikor elgondolkodtam, hogy manókon és babákon kívül szívesen varrnék mást is, arra jutottam, hogy nekem kell egy gép. Mit csinál ilyenkor az ember lánya? Hála az internetnek, elkezdtem különböző, varrógépekkel foglalkozó oldalakat nézegetni. Emellett pedig varrógéptulajdonos barátaimat kérdezgetni.

(Azt azért el kell mesélnem, hogy egészen idén januárig életemben talán kétszer ültem géphez. Akkor is csak nagyon óvatosan. :D Ha pl. nadrágot kellett felhajtani, akkor kölcsönkértük a szomszédasszony gépét és a Kedves (igen-igen, Ő (!) ) ült a gép elé. Ugyanis a szakmáját tekintve kárpitos, többet varrt géppel életében, mint én akár kézzel. :D )

Nem akartam drága, hiper-szuper gépet, hiszen nem tudtam, hogy mennyire fog ez nekem bejönni, tudok-e egyáltalán varrni. Használtban gondolkodtam mindenképp. Az egyik magyar aukciós oldalon ki is néztem egy masinát, de aztán nagy szerencsémre a német íbéjen fele annyiért sikerült egy ugyanolyat megvenni. Ráadásul pont abban a városban volt, ahol a barátnőmék laknak, így a postaköltséget is megspóroltam.

Amikor elhozták és végre szemtől szemben találkoztunk, mondhatom, szerelem volt első látásra. Mégha enyhén koros is, némileg kopott is, és hát bizony túlsúlyos is. Ez a szerelem azóta is tart, sőt, csak fokozódik, ahogy egyre jobban megismerjük egymást. Csendesen dolgozik, ami azért nagyon fontos, mert általában éjjel van időm varrni. Napközben olyat tudok csinálni, amit bármikor letehetek, ha lányaim engem igényelnek. Vagy kivihetem az udvarra, amikor kimegyünk együtt játszani. Például remekül lehet horgolni a homokozó mellett két homoktorta vagy homoksüti kóstolása között.

Van hozzá jó sok (legalábbis számomra az egynél több is már jó sok) talp, amikről nem is tudom, mire valók, de majd jönnek a kecskeméti varrós lányok, és jól elmagyarázzák nekem. A gomblyuk varrót felismertem, és mintha lenne köztük két tűs talp is. 

Íme, Ő az, akivel ideális párt alkotunk :-)