Zöld - első felvonás

Amikor a lányoknak varrtam az ajándékaikat, Jankának a babát, Lucának a manót, kamaszfiam időnként megnézte, hümmögöt egyet-kettőt, és ha megkérdeztem, szép-e, kamaszosan röviden és tömören válaszolt: ja, szép. De arra a kérdésemre, hogy, Neki is varrjak-e egyet, nagy tiltakozás volt a válasz. Ő már nem kisgyerek, nem játszik ilyenekkel. Ez igaz is, de láttam a szemében, hogy vágyik egy ilyen ölelhető puhaságra.
Dörgicsén töltöttünk pár napot, amikor elkezdtem az a manóját. Igyekeztem fiús színeket használni, de amint majd később kiderül, ez a zöld lány manóknak is nagyon jól áll. :-)

Készítése közben feltűnt az is, hogy hiába használom ugyanazt a technikát, ugyanazt a szabásmintát, nem készül két egyforma manó, baba. Hallottam én naaaagy babavarróktól, hogy a baba azzá válik a kezedben, amivé Ő akar válni, de nem igazán hittem ezt. De ha megnézzük az eddig elkészült egy babát és két manót, hát valóban így van. Azt is megfigyeltem, hogy a manó/baba tényleg hasonlít a gazdájára.
Janka babája picit kicsi, vékonyka lett, pont olyan alkat, mint a lányom. Luca manójának kis kerek arcocskája van, ugyanúgy, mint a gazdájának. Ez a zöld manó pedig olyan lakli, magas lett, mint a kamaszom, és az arca is hasonlít rá. (De az is lehet, hogy a nadrágot szabtam rövidre. :-) ) Az ajándéknak nagyon örült, és az ágyán kapott helyet. Augusztusban, a horvátországi nyaralásra is elkísérte Bencét, ahova nélkülünk ment az egyik barátjával és annak családjával.