2011. február 19., szombat

Első

Ő volt az első Manóm. Indianyóval készítettem. Nagyon jól esett, hogy mindig biztatott, jó lesz, szép lesz, holott én sokat elégedetlenkedtem vele. Most is itt van előttem, ahogy Indi a tenyerébe vette az én kis első marokbabámat és olyan szeretettel nézett rá, hogy tényleg megszépült tőle.

Azt mondják, az első babát, manót az ember lánya saját magának varrja. A készítése közben próbáltam erre gondolni, de mindig az jött, hogy ez a manó nem az enyém. Nem is a lányomé. (Akkor még csak 1 lányom volt.) Hanem a kis barátnőjéé, Izáé. Azt éreztem, hogy ez a manó Izabelláé szeretne lenni. Így Neki is ajándékoztam és Ő láthatóan örül ennek.

(A képek minősége hagy némi kívánnivalót maga után. Ha lecseréltük jobbra a fotómasinát, akkor ez is javulni fog.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése