Közös babavarrás

A tavaszi szünet előtt utaltam rá, hogy előre láthatólag milyen szuper élményben lesz részem.

Minden várakozásomat felülmúlta Magda és az együtt töltött három nap. A végén nem tudtuk eldönteni, hogy "szakmailag" vagy lelkileg kaptunk-e többet. Mindkettőben nagyot léptünk előre.
Rajtam kívül még hat lány jött hozzánk tanulni. Nagyon jól éreztük magunkat! Annyit nevettünk, hogy sokszor már fájt a szám. Csuda édes manók, valamint egy gyönyörű baba született. Pár öltés mindenkinek maradt a három nap után, pedig hihetetlen tempóban járt a kezünk, sőőőőt, házi feladatokat is kaptunk. Ezeket természetesen éjjel tudtuk megcsinálni, hiszen a 10-17-ig tartó varrás után kicsit családoztunk, majd a gyerekek elalvását követően újra tűt ragadtunk.

Nekem már csak a haj felvarrása és a sipka maradt hátra, pár napon belül be is fejeztem. Ha a csapat minden tagja elkészült a művével, akkor készítek egy montázst, addig pedig mutatok egy-két hangulatképet.

Így kezdtük.

Kész az első manófejecske.

Magda időnként besegített, nem csak magyarázott.

"Na, mutasd magad, Babám!"

"Szerintetek is gyönyörű feje lett?"

Nagyon fontos figyelni az arányokra.

Vidáman dolgozó lányok.

Szorgos kezek járnak.

Pont, ahogy a nagykönyvben megvan írva!

"És akkor itt odatűzzük."

"Látjátok? Itt!"

Másnapi munkaasztal.

Fülfájós manók.

Öt a hatból.

És még gyapjútoll is készült.

(A tömésnél használtuk ezt a technikát, és egyeseknek olyan szorosan sikerült a tollra tekerni a gyapjút, hogy le sem lehetett húzni róla. :-) De téli napokon jó szolgálatot tesz, melengeti a kezünket.)

Elmélyült koncentrálás.