Először Toll Tünde gyapjúképein akadt meg a szemem, és nagyon örültem, hogy élőben is láthatom ezeket a gyönyörű alkotásokat. A rövidke beszélgetés alatt az is kiderült, hogy a kézimunkán kívül több hasonló pont is van az életünkben.
A bazársor végén (vagy az elején, attól függ, honnan nézzük) pedig legnagyobb örömömre Ariadne Műhelyét találtam. Azonnal meg is szólítottam, hogy én ismerem Őt, illetve a blogját, amit rendszeresen olvasok. Szeretem a munkáit, a selymeket, a fonalakat, amiket fest és azokat is, amik ezekből készülnek. Adrienn nagyon kedves és segítőkész volt, még a rokkáját is kipróbálhattam. És jajjj, nekem! Új szerelmre találtam! Nem, nem leszek hűtlen a waldorf manókhoz, babákhoz, de hogy egyszer lesz egy rokkám, az biztos! Először egy kis kézi orsóval kezdem majd. Adrienn olyan lazán és könnyedén, beszélgetés és vásár közben fonogatott vele, hogy egyből kedvet kaptam hozzá. Amikor a rokkához ültem, végtelen türelemmel megvárta, míg sikerült elkapnom a "ritmust" a pedállal, és akkor sem mérgelődött, amikor a szíjat valahogy levarázsoltam a kerékről. Rendkívül élveztem azt a pár percet, amíg a kezeim közül hol vékonyabb, hol vastagabb fonal született.
Ugye, látjátok, mennyire boldog voltam attól a pár perces fonástól?! :-)
Benéztem Hozzád s nem tudok egy bejegyzést sem kihagyni megjegyzés nélkül. :-)
VálaszTörlésLátszik, hogy mennyire élvezted ezt a fonást! :-)