2011. szeptember 12., hétfő

Vers mindenkinek - harmadik hét

Bertók László: Egy pici ráadást csak


Egy pici ráadást csak... Azt a két szem cseresznyét,
aminek a szára méréskor (a végén) mindig beleakad
a többibe.. Azt a három-négy másodpercet (percet?),
amíg még úgysem indul el a vonat... Azt a lassuló
simogatást, ami már benne maradt a tenyeredben...
Azt az utolsó (utolsó előtti?) szárnycsapást, amitől 
hullámot vet a levegő... Azt a hajszálnyi nyílást
az ajtón, amelyen átfér a hallgatás... Azt a csukott
vonatablakot, amit nem sikerült lehúznod már, de
amelyen keresztül elszánt próbálkozásaidon
(tétova ügyetlenekdéseden?) még mosolyogni lehet...
Azt a hirtlen elindulást (-szakadást?), amihez 
látszólag semmi közöd már, de amelyen átlökődik
(átölelkezik?) még az esendőség... Azt a pillanatot,
amikor a nap mintha egy könnycsepptől
villanna föl a szemedben... Azt az egyre sebesebb,
távolba vesző (spontán?) integetést (félszárnyú
madarat?), amitől a kettéhasadt ég
ugyanúgy csapkod a bordáink között.





(A verset Judit Eszter ajánlotta.)

2 megjegyzés:

  1. Örülök,hogy Téged is megfogott ez a vers!
    Nem kevés gondolatot fog ébreszteni benned!
    Szép hetet! és sok szép verset és virágot!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Igen, sokat adott ez vers nekem.
    Annyira élvezem ezt az éves projektet.
    Vers kultúrám rettentő szegényes volt eddig, de már az elmúlt 3-4 hétben sokat gazdagodtam a versek által, amiket Ti is ajánlotok. :-)

    VálaszTörlés