2011. szeptember 5., hétfő

Vers mindenkinek - második hét

Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.



(A verset KicsiKató ajánlotta)

4 megjegyzés:

  1. Jó volt újraolvasni, köszi!:)

    És klasszak a virágok, tudod már, mit fogsz kezdeni a 365 darabbal?:)))

    VálaszTörlés
  2. Én köszönöm, Neked! :-)
    Virágokkal kapcsolatban sokat gondolkodtam. Az is nagyon jó lenne, ha 2012. augusztus 31-én mind a 365-öt egyben lefotózhatnám. De közben meg hasznos és praktikus ez a virághorgolás, hiszen sokmindenhez fel tudom használni a horgolmányokat. :-)
    No, majd látom, eddig még megvan mind.

    VálaszTörlés
  3. Jaaa, és azt is szerettem volna mondani, hogy nagyon megtalált ez a vers. Pont nagyon kellett, és nagyon jót tett nekem. Szóval köszönöm!

    VálaszTörlés
  4. Igen.............ez is egy sokszor olvasott ..

    VálaszTörlés